A politikacsinálók és a kislányok a bokorban

„Kissé belterjes, amikor a média önmagáról vitázik: csakhogy itt ennél többről van szó. Böcskei elemzőként publikál több lapba, a felfüggesztett Népszabadságba és a Magyar Nemzetbe is, a Századvég stratégiai igazgatója, GFG pedig, bár főszerkesztő, sosem lesz újságíró. Kiegyenlítetlen így a műsor, a baloldalra sorolt Böcskei egyedül ül GFG-vel és Gajdiccsal szemben. Legalább Dobos Marianne meg tud maradni műsorvezetőnek, kérdéseivel nem az egyik oldalt igyekszik erősíteni.

A műsor így lesz Böcskei reménytelen küzdelme a racionális vitáért. Mind Gajdics, mind GFG belead apait-anyait, hogy ez ne jöjjön össze. Pedig az elemző bevet mindent: a tiltakozó jobboldaliak (Hörcher, Pócza) mértéktartó szempontjaival nyit, bedobja azt is, hogy ha olvasottságról beszélünk, térjünk ki arra is, miért nem auditáltatja magát a Magyar Idők. Gajdics válasza minderre: azért nem, mert méltatlan a példányszámokról szóló vita, még a végén ezeket vetnék a lap szemére. – Aki azt hiszi (...), hogy a Magyar Időket nem olvassa senki, ugyan hadd írjak már meg róla egy koholt kis történetecskét arról, hogy mit szokott csinálni 6-7 éves kislányokkal a bokorban. Majd meglátom, hogy olvassák-e a Magyar Időket vagy sem! – emeli a színvonalat Gajdics.

Böcskei azzal hozza ki sodrából vitapartnereit, hogy érveket sorol, és méltányos marad. G. Fodor olvasónaplóit hozza pozitív példának az újságot írni nem igazán képes 888-as fiatalokkal szemben. GFG kifakad: a Ripost lejáratóanyagait és a Napi Migráns-jellegű cikkeket másoló 888-asok szerinte jobb újságírók a népszabisoknál. – Mást csinálnak. Politikát csinálnak. És jól csinálják – fogalmazza meg egyúttal az ars poeticáját, bár mintha keverné a politika és a propaganda szavak jelentését.”